id. dr. Kettinger Tibor
Végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
Weörös Sándor
1930. február 7-én született Győrben, ahol elvégezte az általános és középiskolát.
1946-1949 között fogtechnikus tanuló volt Győrben Tánczos Béla fogtechnikus mesternél. Mint fogtechnikus különböző laboratóriumokban dolgozott a fogtechnika minde területén.
1949-től 1950-ig az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében dolgozott.
1950-től 1956-ig katonai szolgálatot teljesített a Belügyminisztérium Határőrségnél, közben 1952-től 1956-ig elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karát.
1957-től 1959-ig újra az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében dolgozott.
1959-ben iratkozott be a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára. 1964-ben szerzett fogorvosi diplomát. Egyetemi tanulmányai során két évet dolgozott az egyetem Szövettani Intézetének és ugyancsak két évig a Fogpótlástani Intézet odontotechnológiai laboratóriumának tudományos diákkörében.
Az orvosi egyetem elvégzése után 1964-ben a Központi Stomatológiai Intézetben kapott fogorvosi kinevezést. Itt szerzett szakképesítést, majd 1968. július 1-től mint főorvos és 1976-tól mint műszakvezető főorvos dolgozott. Részt vett az intézet feladatkörébe tartozó fogorvos, fogtechnikus és fogászati asszisztens továbbképzésben.
Tudományos érdeklődési körébe tartozott a szájüreg preblasztomás állapotának tanulmányozása, a fogpótlástan köréből a fémtechnika, valamint a fogtechnikusi képzés és továbbképzés problematikája. E témákból több előadást tartott különböző tudományos fórumokon.
1966-ban tette le a szakvizsgát fog- és szájbetegségek tárgyköréből. Számos fogászati szakmai és különböző vezetőképző tanfolyamot végzett el.
1958-tól mint szerkesztő, 1960-63 között mint szerkesztő bizottsági tag és 1963-tól 1970-ig mint felelős szerkesztő vezette a Fogtechnikai Szemle szerkesztő bizottságának munkáját. A havonta megjelenő szakfolyóirat a fogorvosok és fogtechnikusok szakmai továbbképzését szolgáló protetikai témákkal foglalkozott.
Szakmai tapasztalatcsere és továbbképzés céljából ellátogatott a prágai, varsói, ulánbátori, moszkvai, gráci, marseille-i, algériai és tunéziai orvostudományi egyetemek fogorvosi fakultásait, valamint a ljubjanai fogtechnikusképző tanintézetet.
1970-től 1976-ig egy magyar-algériai kormányközi megállapodásnak köszönhetően Algériában, Constantine-ban a “Casorec” társadalombiztosítási intézetnél dolgozott. Ott a fogászati osztály vezetője és az intézet főigazgatójának szaktanácsadója volt.
Algériából való hazatérését követően is a Központi Stomatológiai Intézetnél dolgozott, 1976-tól műszakvezető főorvosként, 1978-tól területi sztomatológus szakfelügyelő főorvosként, és 1980-tól ellátta a budapesti sztomatológus szakfelügyelő főorvosi testület elnöki tisztét.
Vezetőségi tagja volt a Magyar Fogorvosok Egyesületének, és a Fogorvosi Szakmai Kollégium megbízásából megalakulásától kezdve részt vett a Fogtechnikai Vállalat igazgatósága mellett működő szakmai tanács munkájában.
1984. szeptember 1-től nyugdíjazásáig a Fogtechnikai Vállalat igazgatója.
Három alkalommal kapott kitüntetést, 1954-ben a Belügyminisztérium Érdemérem arany fokozatát, 1978-ban és 1984-ben a Kiváló Munkáért díjat.
A 1990-es évektől számos vállalkozásba kezdett, köztük foglalkozott magánfogorvosi rendelő és fogtechnika laboratórium üzemeltetésével, illetve műfogak gyártásával.
Az ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységéért 2014-ben vehette át a Semmelweis Egyetem Aranyoklevelét.
Tartalmas, boldog életet élt. Utolsó napjait, 2017. október 27-én bekövetkező haláláig, családi körben töltötte.
Non omnis moriar, multaque pars mei, vitabit Libitinam.
Szerető unokád, Samy
Emléked szívünkben él tovább. Nyugodj békében.